József Attila 117 éve, 1905. április 11-én született. A magyar költészet napját 58 éve, 1964 óta minden évben ezen a napon ünnepeljük. Ilyenkor országszerte irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, képzőművészeti kiállításokkal tisztelegnek a magyar líra és József Attila emléke előtt.

Amikor ez az ünnep született, az ugyanezen a  napon született Márai Sándorról, aki 1948-ban elhagyta hazáját, mélyen hallgattak. Tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki.

Pár gondolattal emlékezzünk meg a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjáról, József Attiláról:

József Attila (1905. április 11. – 1937. december 3.) – Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága /tragikus balesete körül is találhatóak ellentmondások.

A szegedi egyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant tiltakozások eredményeként eltanácsolták a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be, Bécsben majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását. Franciaországi tanulmányai során ismerkedett meg François Villon költészetével, amely nagy hatással volt rá. Műfordítói munkássága is jelentős, Villon verseinek magyar változatai is megjelentek, a szomszédos országok kortárs lírájának fordításai mellett.

Költészete kezdetben a Nyugat hatását mutatja, majd a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos politikai szemlélet jellemzi. 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság.

Zaklatott magánéletét érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, és az ehhez társult rendszertelen életvezetése oda juttatta, hogy összeomlott az idegrendszere. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került és szörnyethalt.

Mindössze harminckét évet élt, a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja.